Rögtön észrevettük az alapvető anatómiai különbségeket a modern ázsiákhoz viszonyítva. Arányokat, méreteket. Teljesen más élőben látni, mint fotóról vagy akár videóról a kutyákat. A kutyák ázsiai viszonylatban talán kicsinek számítanak, de elhamarkodott ez a fajta megítélés. A kutyák így kennelben is varázslatosak, persze én elfogult vagyok. Vaskosak, de atlétikusak egyszerre. Nem őrjöngenek, csak vizsgálnak, de hozzájuk lehet nyúlni.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha a Latifi videoját nézném.
Az öreg Kashka a sokat megélt 2x Észak tadzsik bajnok, aki ki tudja hány éves, 12-14 esetleg több? Még mindig fizikailag jó állapotban, örült a kennelben, már nehezebben gyógyulnak a sebek, amikből van rajta rendesen. A fiatalabb kutyákkal történő „nézeteltérések” nem múlnak el nyomtalanul, de Ő egy örök harcos. Jó, hogy élete végén szeretetben, családban van és nem egy árucikk.
A kutyákat teljesen más éra lengi körül, mint mondjuk az én modern kutyámat a Lunát otthon. Nincs bennük az a felesleges emberesség, az a fikszírozó tekintet az idegenek felé, ugyanakkor érezzük, ha kell megindulnak ezek is…A legjobb szó, de ezt szinte minden ilyen kutyáról elmondható, amit láttam, hogy stabilak, de nagyon.
