Ne felejtsd el, miért kezdted el…

Iván

2010. 

Akkor én már 14 éve kutyáztam, de volt szerencsém saját neveltetésben részesíteni azokat. Ivánt azonban, egy éves korában vettem magamhoz, közvetlenül az utcáról.

Fajtáját tekintve Közép-ázsiai juhászkutya, ami  egy igen szikár, ősi, jellemileg erős, önállóan döntést hozzó, nem egy megalkuvó jellem.

Szerencsémre ivarérettség előtt sikerült elkezdenünk a munkát. Vékony, kicsit nyeglett testalkata arról árulkodott, hogy nem megfelelően táplálták. Legjobb tudásomhoz híven kezdtem el etetni és mozgatni.

Rengeteget csetlet-botlot és egy tartalmasabb séta alatt, többször összeesett. Egy évembe került mire kifejlett, magabiztos, jó fizikumú és megfelelő idegrendszerű kutyaként elindítottam egy rangos versenyen.

4.lett

Ami azt jelenti, hogy a rengeteg kitűnő származású, rendkívül gondosan tartott és felkészített kutya, aligha jobb edzőt kapott, mint a mi Ivánunk, a faluszéli kivert kutyából, akinek kétséges felmenőihez, még egy bizonytalan kölyökkor is társult, a következő versenyén a megye szépe lett.

És elkezdtünk gazdit keresni….

Hiába írtam én, hogy megbízható, imádja az embereket, hiszen rendszeresen vittük városba, pontosan a stabil idegrendszer kialakulása végett, hozzászokattuk a zajokhoz, járművekhez, gyerekekhez, más társ- és haszonállatokhoz, az emberek tartottak hatalmas termetétől.

Még végül 3.5 éves korában eljött az álomgazdi.

Egy fuvarozási vállalkozó vitte el családi otthonába, 3 kisgyermek mellé, teljes jogú területőrző szerepre. Minden egyes látogatásunkor megismert és ez a hatalmas mackó, s az ölembe borult.

Sokan kérdezték, hogy volt szívem odaadni, ha ennyire szeretett ez a gyönyörű állat?
Nos itt 4.kutyaként élt, ott egyedüli király lehetett. 

 2019-ben hunyt el, a legnagyobb méltósággal.