Azhdar (Karagez) és Jamil kolykeként 1977 január 1 szuletett Chary Berdy pásztor embernél Türkmenisztánban/ Ashgabatban egy Magaryf nevű falucskában. A színe fehér, fekete foltokkal.

2 hónapos korában Kakamurdának, Ata Kurta hajós fiának ajándékozta.
8-9 hónaposan megfogott egy farkas szukát. 9 hónaposan ellopták majd a Kaakhkinsky kerületi Menzhynsky körzetbe került ahol harcra vitték  Guman udvarán.
1979. júliusában G. Karizov Akbayt fedeztette vele. Ezt követően a Humman Ekimen Sarah-t adta a pásztornak, és Khivali Altiyev visszahozta Ashgabatba Ekement, ahol ugyanabban az évben bajnok lett.

Fekete Ekemen vastag, nehéz, erős mellkasával és hosszú hamis bordákkal rendelkezett. Kissé keskeny feje volt, viszont széles volt a fej hátsó részén és kissé rövid a homloka. Az alaprészen lévő derékszögű orr, a végső végén elvékonyodva, vékonnyá vált.
Nagyon erős háttal rendelkezett, rövid de erőteljes hát ami csapott volt. Merész, villám reakciójával, félelem nélküli és erős volt.
 
Nagyon sajnálatos, hogy halálát követően jön létre sok fantasztikus kutya legendája. Így történt ez Fekete Ekemen-nél is. Még életében is sok legenda létezett eredetéről, mégis halálával lett igazi LEGENDA.

A keleti epikus történet gyönyörű és szórakoztató, de nem akarom untatni az olvasót, és megpróbálom röviden bemutatni ennek a gyönyörű kutyanak az eredetét és történetét. Türkmén barátaim, Geldy és Kakysh Kyarizov, a Meredov család, Perman Mukhamedov, Alijev Hivolibay és Amanzahat Nuryagdyev engedték meg, hogy leírjam.
Nagyon lelkesedésem a türkmén alabajok és különösen Fekete Ekemen iránt. Türkmenisztánban tett óriási kirándulások számának köszönhetően gazdag információ anyagot gyűjtöttem ossze, amely lehetővé tette számomra a fajta iránti megismerését sok éven át.
A Kaahka városában élő Meredov többgenerációs pásztorainak családjában három kutya volt: Fehér Ekemen, Fekete Ekemen és Fekete Ekemen fia Sardar.
Nagyon sok pásztor az őseikhez hasonlóan, hozták létre a kutyákat, így történt ez Fekete Ekemen-nel is. A 70-es évek végén egy nyájat hoztak Kaahkuba, hogy megnyírják őket. A nyájjal együtt jött egy fekete foltos szuka, nagyon merész karakterrel. Ez a szuka ott is maradt.

Egy idő után három kölyökkutyát hozott a világra. Az egyiket, az anyjának azonos színűt, a Meredi pásztorok meghagyták. A kölyökkutya nagyon bátran és önállóan nőtt fel. Egy éves korában Fekete Ekemen súlyosan megsérült amikor elütötte egy motorkerékpár. Nem kezelték, de szerencsére a kutya túlélte, bár a sérülések befolyásolták a hátsó végtagok szerkezetét. A Meredov pásztorok szerint F. Ekemen a farkasokkal csak egyszer verekedett, de senki sem látta a csata részleteit, mert nagyon sötét volt, és a juhállomány nem lehetett, megközelíteni a farkasokkal harcoló kutyákat. Azt is megemlítik, hogy F. Ekemen nem tudott sokáig felkelni a küzdelem után. Egy ősi bevált módszerrel, bárányból nyert friss farzsírral kezelték a sebeit. Miután végül felépült, F. Ekemen folytatta az állatokkal a pásztor útját, egészen addig amíg Meredov barátja Kummans  meg nem jelent Kaahkaban. Kummans elkezdte a Fekete és Fehér Ekemenet az Ashabati ünnepélyek során kerített bajnokságokra hordozni.
A Black Ekemen és a White Ekemen soha nem voltak bajnokok. Ugyanakkor F Ekemen óriási belső energiával és nagyon bátor karakterrel bírt, ami többször is lehetővé tette számára a harcot. F. Ekemen teljesítette gazdái elvárásait, mindig indult a harcba. Mindig mellkasával győzte le az ellenfelét. A fent említetteken kívül hozzá kell azonban tenni, hogy F. Ekemen-nek nagyon alacsony volt a fájdalom küszöbe
Sok türkmén, aki ismerte F. Ekement emlékszik az úgynevezett „három ujjú-három lábú” csatára, amikor F.Ekemen ellenfele, aki megragadta a mancsát, teljesen gátolta F.Ekemen mozgásait. Semmi nem működött jól, de F. Ekemen mindenkit meglepve: megragadta a saját mancsát, és egy erőteljes rántással megszabadította magát az ellenfél fogásától, és ezzel megfordította a küzdelmet és nyert.
Ezután a harc után F. Ekemen nagy népszerűségnek örvendett. A kan „kézről  kézre járt”. Megvették és eladták, kicserélték és visszaküldték, de tulajdonosainak kívánságait soha nem teljesítette. Nem volt semmi sajátos harci módszere, sem tartós hosszú fogása. Mint mindeddig a bátorsága és tévedhetetlensége volt az előnye.
Végül visszatért korábbi tulajdonosához,  már a legidősebb testvérhez Aman Meredov-hoz, tenyészkannak használták. De itt nem felelt meg az elvárásoknak. Egyetlen kölykében sem adta tovább az igazi génjeit. A mindenki számára ismert négy fedeztetésben az összes fia az anya fenotípusát örökítette. F. Ekemen csak úgynevezett „töltőanyagként” szolgált. Ezt követően beltenyésztetést hajtottak végre a volt Szovjetunió minden területén, de azt is sikertelenül.
Csak a Kyariz családnál sikerült fenotípusosan hasonló unokákat teremteni. Tokhmet és Gurlen voltak. Ugyanakkor ez volt a kiindulási pont Türkmenisztánban számos  ismert utódjának, például Erlen, Akkela és Arlan, amelyek ma már ismertek.
F. Ekemen-nek köszönhetően megkaptuk használatra: Bovser (Babur x Togolok), Akkela (Arlan x Togolok), Akbay (Akgush x Nokot), valamint az ősök leszármazottai szukák révén: Dika (Sardar x Karali), amelyet Minszkben tenyésztés során használtak, Kenurdzha (Umar x Inglinglian), Urgel (B. Ekemen x Oira) Szentpéterváron.
A híres Fekete Ekemen történetének befejezéséhez azt szeretném még hozzá tenni a jelenlegi tenyésztőknek: tisztelni és szeretni kell a tenyész kutyákat még az életükben, a kutyák életkora rövid, és az „utódok” értékes tulajdonságait „elkapni” az utódokban nehéz és nem mindig hálás munka.
 
Forrás internet:
Írta: Nikolai Demidov (Petrohrad)
Fordította : Varga Edina