4.7
(105)

A közép-ázsiai JUHÁSZ kutya

Blog 1

putnaszeme

A KÁJ

, amint neve is mutatja közép-ázsia területén fejlődött ki, mint a nyájakat, csordákat, karavánokat kísérő és védelmező kutya. Ennek a feladatkörnek az ellátásra rendelkeznie kellett számos fontos tulajdonsággal és képességgel, melyeket hajlamosak vagyunk manapság mellőzni vagy eltúlozni. Amikor ezt a kutyafajtát választjuk, felvállalunk egy több ezer éves múltat vele együtt, melyet tiszteletben kell tartanunk.

Első blogbejegyzésemben szeretnék bemutatni néhány ilyen tulajdonságot, ezekről sajnos nagyon kevés információ elérhető.

 

Egészség

A pásztorkutya mindenek előtt egészséges. Semmilyen beteg egyed nem képes ellátni eredeti feladatkörét. Mozgásszervi betegségek lehetetlenné teszik, hogy hosszú vándorlások során követni tudják a nyájat sokszor igen nehéz terepen és tűző napsütésben.

Nem ritka, hogy nagyragadozók megjelenésekor ezek elűzésére, igen megfeszítő és kitartó rohamokat kell indítsanak, jól kell tudjanak lavírozni a cserjék között vagy éppen félre kell ugrani a rájuk irányuló támadások elől. Direkt küzdelemben pedig stabilan meg kell tudják tartani magukat hátsó végtagjaikra nehezedve.

Tehát tenyésztés során a lehető legnagyobb szigorral mellőznünk kell a diszpláziát, az ínszalag gyengeségeket, a túlzott szögelléseket, a francia lábállást.

 

Bátorság

A juhászkutya élete során gyakran találkozik számára új környezettel, eseményekkel, veszélyekkel. Amelyik kutya fél egy új helyzetben képtelen lenne helyt állni eredeti feladatkörében. Nem szabad azonban összetévesztenünk a félelmet az óvatossággal, hiszen ha egy kutya vakmerő módon bátor, akkor csupán szerencsén múlik az élete. A félő kutya visszahúzódik, farkát szorosan maga alá húzza, elfut.

Az óvatos kutya viszont figyel, próbálja felmérni az új helyzet mennyire jelent veszélyt vagy sem, faroktartása laza, füleit felhúzza. Ezek után lehet, hogy nem fog tenni semmit, mert nem talált semmi fenyegetőt vagy lehet, hogy ugatva megindul a cél felé, de semmi képp sem visszafelé.

Egy felnőtt kutya bátorsága nagy mértékben befolyásolható nevelésével. A kölykök számára fontos, hogy a helyes magatartást felnőtt társaiktól megtanulják. Egy félős felnőtt kutya mellett felnövő kölyök nagy eséllyel lesz maga is félős felnőtt korára.

közép-ázsiai juhászkutya

Táplálékhasznosítás és energiatakarékosság

A kájok, eredetükből fakadóan nagyon jól értékesítik a tápanyagot, jól takarékoskodnak energiájukkal és képesek az önfenntartására.

Több cikkben is megemlítik, hogy ezek a kutyák közép-ázsiában nagyon gyengén vannak táplálva, sőt a nyári időszakban több helyen is teljesen kimarad az etetésük, viszont épp ebben az időszakban használják el a legtöbb energiát. Megfigyelhető, hogy a szukák a fialásukat a juhok ellési időszakára időzítik, ilyenkor bővebb táplálékhoz jutnak a hátramaradt méhlepényekből, az elhullott újszülöttekből.

A kutyákat a pásztorok gabonaörleménnyel és tejmaradékkal etetik, anélkül, hogy számolgatnák az étel kalóriaértékét, beltartalmi összetevőit.

A szabad mozgásnak köszönhetően a kutyák vadászattal, férgészéssel elégítik ki fehérje igényüket. Számunkra fontos következtetés, hogy egy növekedésben lévő egyed nem lehet túlsúlyos, valamint az is, hogy etetésének összetevőiben nem tudunk tévedni viszont a mennyiséggel igen. Fontosnak tartom mindenképpen megemlíteni ennél az alpontnál, hogy a gyomorcsavarodás nem szabadna előforduljon ennél a fajtánál, ugyanis ezek a kutyák nem kaptak pihenő időt etetés után. Ha épp kajálás után kellett megvédeni a nyájat a ragadozóktól, akkor nem szabadott nekik ezek után összeesni.

Kutyáink energiatakarékosak és nem lusták, bár akár annak is tűnhetnek. Ingerhiány esetén legtöbbször fekszenek, fölösleges mozdulatokra nem pazarolhatják energiájukat. Energiát nem csak a mozgással használnak el, hanem testük hőmérsékletének megtartásával is. Szőrzetüknek köszönhetően a hideget nagyon jól, több energia felhasználása nélkül, viselik, ellenben a nagymelegben rásegítenek testük hűtésére fürdőzéssel, de leginkább gödörásással. A frissen kotort föld hűvös, viszont amint felmelegszik mélyíteni kényszerül a kutya, míg végül egész mély és hosszú alagútakat képesek ásni a hűsölés érdekében.

Ezek a bunkerek nagyon zavaróak lehetnek a gazdák számára, ezért amennyiben szeretnénk ezt elkerülni biztosítsunk a kutya számára más hűsölési lehetőséget (vizes gödör pl.) A fent említett kotorékok ellenben téli időszakban kiváló fialási hely volt a szukák számára, hiszen könnyen kifűthették testhőmérsékletükkel illetve a magukra hagyott picik is képesek voltak saját erőből elfogadható hőmérsékletet tartani benne.

káj

Őrző-védő ösztönök

A kájok ösztönös őrző-védő ösztönnel rendelkeznek, mely rendkívül kiegyensúlyozott.

A náluk alkalmazott alapelv:
„A gazda vendége az enyém is”

, azaz az az idegen akit gazdája a területére enged az nem minősül behatolónak csupán ha erre egyértelmű magatartást nem tanusít, pl. a gazdára támad.

Egy pásztorkutyát nem lehet elzárni vendégek miatt, hiszen ez idő alatt is támadhatnak a ragadozók. A kájok, mint általában véve a pásztorkutyák, sajátos képessége a területük behatárolása. Nem szükséges kerítés felállítása, ahhoz, hogy a káj csupán a saját területét, nyáját védje, és nem pedig őrült módon támadjon mindent ami mozog a látóhatáron.

Pásztoremberek megfigyelték, de több középázsiában készült beszámoló is megemlíti, hogy ezek a kutyák jóval vehemensebben védenek sötétedés után, amikor már nagy valószínűséggel minden mozgás veszélyt jelenthet. Vannak egyes egyedek melyek ugyan nappal nem igazán mozdulnak idegen ember közeledésére, ellenben sötétedés után teljes gőzzel támadnak.

Manapság elterjedt és közkedvelté vált, hogy a kájokat kimondottan őrző-védő kutyaként kezelik, nagy fokú agresszívitást várnak el tőle, támadnia kell reflexszerűen idegenember látványára megsemmisítő vehemenciával. Ez a felfogás figyelmen kívül hagyja azon ősi és sajátos képességet, hogy a kutya mérlegeli a veszélyforrást és dönt, hogy kell támadnia vagy sem. Egy kisgyerekben soha nem láthat veszélyt amitől védenie kellene gazdáját, ezért soha nem is támadhatja meg.

Más állatok elfogadása

A káj, mint pásztorkutya együtt kell tudjon élni gazdája egyéb állataival: jószágok és a többi kutya.

A pásztorkutya gazdája jószágait mint vagyontárgyak kell tudja kezelni, azaz védelmeznie kell őket és semmiképp nem tehet kárt bennük, legyen az szarvasmarha, naposcsibe vagy épp a macska. Érdekes azonban, hogy ez a saját állományra vonatkozik, tehát ha egy idegen marha közeledik a sajátjaihoz, akkor azt távozásra próbálja rávenni. Ha tehát új kakast szeretnénk hozni a baromfi udvarba, akkor ezt mindenképp a kutya előtt vigyük be mi magunk, hogy lássa, hogy ez már a miénk, a mi akaratunkból érkezett.

káj

Ebből a képességéből fakadóan a káj képes együtt élni olyan állatokkal is melyektől más esetben védenie kellene a területét, pl. vadmacskák, struccok, őzek vagy egyéb egzotikus állatok.

Ugyanitt szeretném kihangsúlyozni a kájok falkásíthatóságát. Mivel egy pásztorkutya önmagában kevés a nagyragadozók távoltartására, kutyánknak együtt kell tudnia élni más kutyákkal, melyek szintén a mi tulajdonunkban vannak, ugyanakkor az idegen kutyát bátran meg kell, hogy támadja, mivel ragadozó kategóriának minősül. Ez a kijelentés bár paradoxonnak tűnik mégis logikus.

A kájok falkán belüli életét egy külön bejegyzésben szeretném bemutatni. Kutyatársaikat azonban nem vagyontárgyként kezelik, hanem saját magukhoz mérik, megvédik vagy épp kitámadják adott helyzettől függően.

A falkásításhoz elegendő terület kell a rendelkezésükre állnia, hogy bármelyik fél elvonulhasson ha esetleg torzsalkodás van. Nyilvánvalóan, ha ingerszegény környezetben élnek akkor hamarabb beleállnak egymásba, több idejük és energiájuk marad a rivalizálásra.

juhászkutya

Tetszett ez az írás?

Klikkelj a csillagokra az értékeléshez!

Az oldal értékelése: 4.7 / 5. Szavazatok száma: 105

Egyenlőre nincs értékelés, légy Te az első!