5
(12)

Pendulum Blog

Kájok és tyúkok minden jó ha vége jó!

Csirkés szopásom összegzése

Tavasz óta tart a csirkés projekt ugye, ami azt hivatott szolgálni, hogy a pásztorkutyák legalább haszonállatokra vigyázhassanak, minél több ponton az életükben közelítsük meg a természetük szerinti tartást. Akkor még nem gondoltam, hogy ez is milyen összetett dolog, nehéz, ha úgy tetszik.

kájok

Nemhiába mondják, hogy a legnehezebb dolgunk a csirkék és kutyák összeszoktatásánál van. Repkednek, nyekeregnek, csapkodnak a szárnyaikkal, futkároznak, kotkodácsolnak. Ez mind felhívás a kutyánál a keringőre. Akár a vadászatra vagy csak egy kis játékra, ami az ölés előszobája lehet.

tyúkok

A 4 kutyából egy itt született, már csirkék között, vele nincs semmi gond. Imád ott lenni a csirkék között, egy rossz mozdulata nem volt. A másik kölyök, aki egy hónappal idősebb, tehát most 6 hónapos lesz, nem látott csirkét ott ahonnan hoztam, viszont kölyök jól szoktatható volt, vele sem volt gond az elején. (ez majd bonyolódni fog) Viszont itt a 2 „nagy”, akik teljesen haszonállat-szüzek, sosem volt az udvarukon semmilyen haszonállat. Hiába a pásztorkutya ősök, azért nem egyenes arányos, hogy be is válnak. Ez a helyzet sok kísérletezésre ad lehetőséget, legalább haszna is van.

A Luna egyértelműen zsákmánynak nézte őket először. Jó volt látni, ahogy megértette, hogy nekem ez nem tetszik. Ahogy észrevette, hogy ez tilos…hamar kapcsolt. Én külön-külön vittem be a kutyákat a csirkékhez, első alkalommal pórázon. Ott rögtön lehet reagálni, de utána póráz, nyakörv minden nélkül, mert ez csak zavaró a kutyának.

Elkezdődött egy nagyon gyors fejlődés a Lunánál, naponta engedtem be őt meg a piciket a csirkéhez, nem volt semmi gond. Teltek a hetek, egyre magabiztosabb lettem, már bent hagytam őket, mert azt hittem a bab is hús. Nem így lett. 🙂

Voltak megbetegedések, egyik csirke legyengült és kikóválygott a területre. Vissza akart menni, de a Luna már nem engedte, eljátszották a Symbat-tal, aki eddig csirkeálló volt. Szerencsére bekameráztam a tyúkokat, így derült ki, hogy történt az eset. Egyértelműen a Luna volt az értelmi szerző és a végrehajtó is.

 

Sem az itt született kicsi, sem az aborigen eredetű Shamal nem szállt be a játékba, értetlenül néztek. Sőt a Shamal tekintkegett a ház felé, mintha érezné, ha jön a gazda, ráfaragtok..:) Ez az eset volt az első ilyen, ami visszavetette a sikeres szoktatást.

Persze voltak olyanok, akik ez után azt mondták, most már soha többet, nem lehet együtt tartani a csibékkel, mert egyszer ölt, akkor ölni fog, blabla… Ezt én nem hittem el, mert biztosan tudom, hogy kontrollal, kiigazítással, fenyítéssel és dicsérettel nagyon sok mindent el lehet érni egy kutyánál, nem ma kezdtem kutyázni, bár ilyen feladatot még nem kellett megoldanom. Ezt most általánosságban mondom, nyilván függ intelligenciától, feladattól, genetikától, de biztos voltam benne, hogy meg fogjuk oldani a házi feladatot.

Háziállatok nélkül pásztorkutyákat tartani, vizsgálni, megítélni, tévútra viheti az embert.

Abban biztos voltam, hogy a Luna a gyenge láncszem és magával tudja vinni a Symbatot is. Hiszen Ő még kölyök, másolja a viselkedést, jót is rosszat is és eleve nagyon puncsol a Lunának, nem nehéz táncba vinnie.

A Shamal és a Shamal kölyök, amelyik itt született atombiztos, egyszerűen teljesen semleges a tyúkokkal, talán ez a legjobb viselkedés.

Tudtam, hogy amikor ott vagyok akkor mindenki jófiú, senki nem bánt senkit. Ez egyrészről rossz, mert adhat téves infót, másrészről nagyon jó, mert azt mutatja mindenki felfogta mit is várok el…

Tovább kell folytatni a szoktatást de úgy, hogy nem vagyok ott.

Illetve a kutyák területére többet kell kiengedni a tyúkokat, hogy megszokják őket. Ez nagy hiba volt részemről, hogy ebbe nem gondoltam bele pedig tudtam, hogy a kutyák territoriálisan nagyon agresszívak, érzékenyek.

Innen megint volt egy felívelő szakasz, 2 hét telt el barátságban. A következő eset már durvább volt, mert egy csirke eltűnt, csak a tollakat találtam meg…Megint a kamera mutatta meg, mi is történt. Megint a nyerő páros és megint egy beteg csirkét játszottak el. Viszont most a Symbat meg is ette. Talán a Luna is falatozott, de alig. A Symbat másnap egész nap csak hányt.

Az lehetséges, hogy egy indikátor a beteg, gyenge állat. Egészséges csirkét még nem bántottak.

Akkor már tudtam, hogy a Symbatra jobban oda kell figyelni.

Egy baráti tanácsra ( Kösz Dani!) a tyúkoknál adtam enni a kutyáknak, hogy megnézzem, kiváltsam az ellenséges hozzáállás. Itt jött a következő meglepetés, a kutyák basztak a tyúkokra, nyugodtan ettek.

Valamiért ez az „tyúkoknál-etetés” segített a kapcsolatuk kialakításában. Kezdtek nagyon jól viselkedni a kutyák.

Kezdtem magabiztosabb lenni, többet együtt hagyni őket. Aztán volt egy pozitív példa, a Symbat odafeküdt egy legyengült tyúk mellé a tűző napra és ott feküdt vele vagy bő fél órát. Nem bántotta, nem csinált semmit csak feküdt vele..

Azért hogy ne legyen teljes az öröm, pár nap múlva megint elkezdett játszani egy másik tyúkkal. Viszont most a közelben voltam, így le tudtam fenyíteni. A Symbat nagyon intelligens nem kell neki sokszor irányt mutatni, onnan kezdve mintha elvágták volna ezeket a dolgokat.

Természetesen nálam a dicséret is játszik. Többet mint a fenyítés, nekem bevált. Tudom, hogy sokan, ha jó a kutya az természetes, ha rossz akkor fenyíteni kell elvet vallják, de ez hibás okfejtés.

Ahogy megy az idő, úgy szokják meg a kutyák, befogadták a tyúkokat.

Kájok és tyúkok minden jó ha vége jó!

Most már 3 hete teljesen jól elvannak, sokat vannak kint a tyúkok, bent a kutyák. Valamikor el is felejtem, remélem ez a helyzet lesz az állandó. Ami tapasztalat, hogy nem szabad siettetni ezt a dolgot, akkor sem, ha hiper-szuper pásztorkutya szülőktől van a kutyánk. Kölyökként sokkal könnyebb, felnőttként, mint a mellékelt ábra mutatja nehezebb, de nem lehetetlen.

Meg kell adni az időt az összeszokáshoz. A segítségünkre van ebben a csibeszar, amit imádnak a kutyák. Én azt vettem észre, hogy először igazából arra hajtanak.

Mind a négy kutya szeret bent lenni a csibéknél, ez napi rutin lett, hogy többször be vannak engedve, a csibék meg ki.

A kutyák folyamatosan „szemmel tartják” a hátsó részt, ha valamelyik tyúk rikácsol, akkor rögtön mennek megnézni mi újság van.

Egy nagyon meglepő dolognak voltam szemtanúja, sajnos nem tudtam levideózni. Az tyúkok összeverekedtek, rikácsoltak és pont a kutyák is bent voltak meg én is. Erre a Luna odament és széttolta őket. Azt hittem rosszul látok. Aztán megtudtam, hogy ez egyáltalán nem egyedi eset, több embernek volt már hasonló tapasztalata. Ez egy jó jel azt hiszem.

Időközben, ahogy múlik az idő, egyre stabilabbak a kutyák, már nem érdeklik annyira őket a csibék, semlegesek lettek.

Mindig jó nézni ahogy együtt vannak. Most már csak a róka hiányzik, hogy kipróbáljam úgyis a kutyákat. Mert a róka azért kellemetlen ellenfél, nem szabad alábecsülni. Itt járnak folyton, csak amint a kutyák kiszúrják őket felveszik a nyúlcipőt.

Az előző tyúkos blog

Itt olvashatsz még a tyúkos megpróbáltatásokról.
Kattints ide

Tetszett ez az írás?

Klikkelj a csillagokra az értékeléshez!

Az oldal értékelése: 5 / 5. Szavazatok száma: 12

Egyenlőre nincs értékelés, légy Te az első!