A Gurdbasar, az azerbajdzsáni farkaskutya
Az ott élő emberek között az ilyen kutyákat a következő neveken ismerik:
– farkaskutya;
– goyun iti, (juhot őrző kutya)
– choban iti, (juhászkutya);
– alabash; (foltos fej)
– gurdbasar (egy farkast összetörő kutya)
Eredet
Azerbajdzsán. A fő elterjedési területek a Karabah zóna, Fizuli, Lachin, Gubadli, Kelbajar régiók, valamint a Kuba, Khizi, Semakhi, Zagatala, Gazakh régiói. A hegyvidéki és sztyeppei övezetek, valamint a terület éghajlati viszonyai lehetővé tették a juhtenyésztők számára, hogy aktívan használják a nyári és a téli legelőket. A kutyák alkalmazkodtak ahhoz, hogy hegyvidéki és sztyeppei régióiban is éljenek.
Az állatok kivételes szerepet játszottak az ókori emberek anyagi kultúrájában és gazdaságában. Az állatok táplálékul, ruházatként szolgáltak. Segítettek a szállításban és más létfontosságú eszközökkel szolgáltak az embereknek.
Ugyanezen okból a gazdaságban használt állatok, köztük néhány, az emberek által vadászott állatok, fontos helyet foglaltak el az emberek lelki kultúrájában, kultusszá váltak számukra, amelyek kapcsán bizonyos szertartásokat és rituálékat hajtottak végre. Ezen állatok egyike volt a kutya.
Feladata, szerepe:
Kezdetben pásztorkutyaként marhacsordákat, tevéket, juhállományokat, valamint azerbajdzsánok lakóhelyeit és tanyáit őrizték. A tulajdonos és családja iránti hűség, a kívülállók iránti intolerancia és ugyanakkor a társadalmi alkalmazkodás csodálatos képessége, az őslakos kutyák intuíciója, az éles elmének és a kiváló fizikai adottságoknak ezen kombinációja lehetővé teszi a Gurdbasart igazi pásztorkutyává, illetve örző kutyává. A kutyát jelenleg használják – pásztorok mellett, védve az állományokat a farkasoktól és a különféle ragadozóktól, valamint házörzőként. Az ókori azerbajdzsánok vadászatra is használták ezeket a kutyákat. (forrás: a Gobustan-rezervátum sziklaképei).
Gurdbasar standard
Az „Azerbajdzsáni farkaskutya – Gurdbasar” fajtastandardot a „Kaukázusi Fajta Kutyái” Közszövetség dolgozta ki.
A szabványt a „Kaukázusi fajták kutyái” Közszövetség tagjainak közgyűlésén hagyták jóvá a 01. számú jegyzőkönyv alapján. 2008. február 7.-én.
Részletek a standardből:
Megjelenése:
Az azeri farkaskutya – Gurdbasar – közepes és nagy növésű, erős és durva felépítésű, masszív csontú és jól fejlett izmokkal rendelkező kutya. A bőre vastag és rugalmas, sokszor a nyaka bőrös illetve bőrfelesleg van rajta a ragadozók ellen.
Ezt a fajtát is késői érés jellemzi. A kutyákat 3 éves koruk után tekintik teljesen kifejlődöttnek és felnőttnek. Hosszú életkoruk van – legalább 15 év.
Fej:
A fej masszív, széles koponyával és fejlett arccsontokkal. A homlok széles és lapos, sekély barázdával két részre osztva. A homlok és a pofa közötti átmenet jól körülhatárolható, a homlok és a pofa vonala párhuzamos. A pofa erőteljes, a szem alatt jól kitöltött és szorosan illeszkedő, száraz ajkakkal. Az alsó állkapocs széles és fejlett. Az orr nagy és fekete.
Szem:
Többnyire sötétbarna színű, kicsi, mandula, ovális és kerek, mély és széles. Durva kutyáknál az alsó szemhéj enyhe megereszkedése lehetséges. A sötétebb szemű kutyákat részesítik előnyben.
Hímek:
Magasság: Minimum 72 cm
Súly: Minimum: 55 Kg
Szukák:
Magasság: Minimum 66 cm.
Súly: Minimum: 42 Kg
A hímek sokkal erősebbek, mint a szukák.
Mar:
Marja jól fejlett, széles és izmos. Háta széles, erős és izmos. A far széles, szinte vízszintes. Mellkas mély és könyökig ér vagy az alá. Az elülső rész kissé kinyúlik a vállízületek felé. Az alsó vonal hangsúlyos, a has közepesen felhúzott.
A fülek szemmagasságban vannak.
A farok magasan tűzött, sarló, horog vagy gyűrű formájú. A farok vágása megengedett. Bizonyos területeken 1/3, máshol 2/3 arányban vágnak.
A fogak nagyok és fehérek.
A nyak erőteljes és egyenlő hosszú a fejjel, vagy kissé rövidebb.
Az elülső lábak egyenesek és párhuzamosak. A váll-vállízület szöge 100 fok. A lábszárak szélesek és hatalmasak. Az ujjak szorosak. A hátsó hátsó rész hátulról nézve egyenes és egymással párhuzamosan, széles tartásban áll. A comb széles, jól fejlett és jól izmolt.
Szőr:
A szőrzet egyenes, durva, puha és sűrű aljszőrzettel.
A szőrzet hosszától függően a kutyákat három szőrtípusra osztják:
Hosszú szőrű típus:
A szőrzet hossza kutyákban 10-12 cm, hosszúkás védővel és felső szőrzettel. A hosszú szőr a nyakon „sörényt” alkot.
A farkat minden oldalról borító hosszú szőr vastaggá teszi.
Közepes (félhosszú szőr):
Rövidebb, kb. 5-8 cm szőrzetű kutyák. A farok világos is lehet.
Rövidszőrű:
A kutyákat vastag és rövid szőr borítja, jól fejlett aljszőrzettel. A „sörény” nincs.
Szín:
Alapvetően vörös, (különféle árnyalatok, az ősztől a rézvörösig) fekete, barna, gesztenye, csíkos, hamu, fehér és szürke. Foltos színek bármilyen kombinációban. A kutyáknak vöröses színű pöttyök is vannak a nyakon és a mancsokon. A kutyák fekete maszkkal vagy maszk nélkül is lehetnek. A fekete kutyákon a szem felett néha sárga foltok vannak „szemüvegek”, a mellkas és a mancsok világos színűek (fehér és vörösbarna). A tiszta fekete kutyák ritkák.
A viselkedés:
Erős, kiegyensúlyozott, mozgékony. A védekező reakció aktív.
Mozgás:
Lassú, nem sietős. A jellegzetes járás a „kúszó” ügetés, amely felgyorsulva vágtává válik. Mozgáskor az elülső és a hátsó végtagok ízületei szabadon lehajlanak, a hát és az alsó hátsó rész rugalmasan mozog.
Mint látható ez a típus is nagy hasonlóságot mutat a hivatalos közép-ázsiai juhászhoz. Ugyanazzal a feladatkörrel és ösztönkészlettel. Nagy megbecsülésnek örvend, az Azeriek ősi kutyafajtája.
Forrás:
http://www.azeovcharka.narod.ru/
https://gurdbasar.az/